Reggel mikor meghallottam a telefonom, először frászt kaptam. Tegnap este majdnem egy órán keresztül kerestem azt a számot, amire érdemes, legalább kellemes felébredni.
Tévedtem. Olyan zene nincs, amelyre jókedvvel kel fel az ember szeptember elsején. Avicii-Wake me up-jára ébredni nem a legjobb, de valahogy mégis jobbnak tűnt mint a többi, amit választhattam volna.
Kibotorkáltam a fürdőszobába, amikor finom illat ütötte meg az orromat. Anyu főzött! Imádom az ilyen reggeleket. Eddig reggelire nem nagyon szokott, mivel én még nagyban aludtam, ő meg indult dolgozni. Egyből irányt változtattam, és lesiettem a lépcsőn. Anya éppen telefonált, közben bájosan intett, hogy üljek le Apu mellé, aki újságot olvasott. Hamarosan tálalta a meleg rántottát, mellé paradicsomot amiből egy mosolygós arcot tett ki :) , uborkát, paprikát, és még hasonló finomságokat.
Tele hassal indultam fel a fürdőbe, mikor megpillantottam a faliórát rájöttem, sietnem kell, hisz nem késhetek el az első napon! Gyors fogmosás, hajrendbetétel (na jó, ez egyáltalán nem volt gyors, háromszor fogtam össze a hajam és engedtem ki), majd nyomás ruhát választani! A végeredmény ez lett: mintás, fehér trikó, farmershort, citromsárga Converse..
Mikor már kiléptem az ajtón, megcsörrent a telefonom. Ki lehet az aki ilyenkor képes felhívni? Kata. Hát persze, ki más lehet ilyen dilis, hogy felhív, mikor nem több mint 5 perc és látjuk egymást?
Csak meg akarta kérdezni, biztos jövök-e suliba, közbe az ikertesójával, Olivérrel üvöltözött, miszerint megette a kajáját. Kiderült, hogy elrakta már a táskájába. Tipikus :) Kata laza lány, szétszórt. Nagyon kedves, megértő, a legjobb barátnő akit kívánhatnék, de sokszor hisztis. Na, nem mintha én nem lennék az!
A suliba érve egyből a nyakamba ugrott. A háttérben láttam Dávidot, a fiúkkal beszélgetett, úgy látom beilleszkedett. Lakers-es sapkában volt, rajta fekete napszemüveg, fehér póló, térdgatya. Máskor csak lenéztem az ilyen ,,szweg" fiúkat, de neki jól állt ez a stílus. Végigmértem magam. Szép páros lehetnénk, talán... Mégis mi ez a szöveg? Én ilyeneket gondolok egy fiúról? Akit még nem is ismerek?
Úgy döntöttem, inkább elmegyek büfézni Katával. Én egy szénsavas vizet vettem, ő meg egy Fantát. Felbaktattunk az emeletre, a termünkbe. Az ismerős illat megcsapta az orromat, és régi emlékek kezdtek el cikázni a fejemben. Leültünk a bal oldal 3. padjába. Harmadik éve ülünk itt, mindenki másnak már legalább 2 másik helye volt az ötödikesen kívül. Azt mondják, hogy ők a honfoglalókat, mi meg maradiak vagyunk, mint az utóbbi két évben, most is megkaptuk. Ezeken a ,,beszólásokon" mi már csak nevetünk,esetleg visszaszólunk valami frappánsat.Ha minden ilyesmit felvennénk, már rég bőgve rohannánk haza.
Lassan mindenki megérkezett. Dávid Beni mellé ült, a mi oszlopunkba, az utolsó padba. Már csak egy hely maradt, mellettünk Annának foglaltuk a helyet Helgával. Furcsa, hogy ilyen jóban vannak, mivel teljesen ellentétes a stílusuk: Helga ,,igazi csaj", szereti a rózsaszínt, tökéletesen öltözködik, a haja mindig szép egyenes, Anna viszont a természet híve, nem szereti a mű dolgokat, (bár még magának se vallja be, hogy igazából ő is ilyeneket készít, photoshoppol), szemüveges, mindig szétszórt, azt se tudja hol van a feje.
Becsengettek. Az ismert hangról egyből eszembe jutottak ma már másodszor az emlékek. Úgy elkalandoztam, hogy Klára néni üvöltött rám, miért nem jegyzetelek, blabla... Már megszoktam. A z osztályfőnökünk olyan, mint egy hárpia: mindenkivel mindenért, mindig ordítozik.
Hamar vége lett a diktálásnak, utána meg azt csináltunk, amit akartunk. Katával elővettük a telefonunkat(ez egy kivételes alkalom, a suli szabályzata tiltja a telefonozást, de ilyenkor még nem szólnak érte) és elkezdtünk lesifotózni másokat. Hülye szokásunk, de van amikor versenyzünk, hogy ki tudja a legbénább képet csinálni valakiről. Most is ezt csináltuk. Kő-papír-ollóban alulmaradtam, ezért Kata választhatott alanyt. Egyből rávágta hogy Dávid. Én meg azt hogy KIZÁRT!
-De miért? Olyan cuki képeket csinálhatnánk róla! - kezdett nyálas hangon beszélni. Ilyenkor általában én is válaszolok, de most nem volt kedvem viccelődni.
-Kizárt. Inkább mondj egy másik nevet! Mi lenne, ha Olivért fotóznánk? - próbáltam terelni, mivel tudtam, hogy imádja amikor megfenyegetheti a bátyját valamivel, hogy felrakja a netre.
Összehúzott szemekkel vizslatott, majd rábólintott.
Hamar véget értek az órák, mivel csak osztályfőnökik voltak.
Hazaérve lehuppantam az ágyra, és visszaidéztem a napomat, végülis, nem volt olyan rossz :)
A mai napom: 10/8 :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése